Biztosítók és ügyfelek: nagy változások küszöbén állunk

Mekkora siker Magyarországon a nyugdíjbiztosítás? Csökkenti-e a kormány a bankadóhoz hasonlóan a biztosítási adót is? Lesz-e TKM-mutató a hagyományos életbiztosításokra? Hogy reagálnak a biztosítók az alacsony hozamkörnyezetre? Bevált-e a közvetítői jutalékcsepegtetés? Beállnak-e a biztosítók az Uniqa mögé az alkatrészek túlárazása elleni harcban? Többek között ezekről a témákról beszélgettünk Pandurics Anettel, a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) elnökével.
Portfolio: Megígérte a kormány a bankadó csökkentését. A bankoknak tehát összejött, önök is harcolnak az évi mintegy 30 milliárdos biztosítási adó csökkentéséért?

Pandurics Anett: A szakma mindig is kooperatív magatartást folytatott ebben a kérdésben, így a "harcol" kifejezést semmiképpen nem tartom helyesnek ebben az összefüggésben. A biztosítási adóval kapcsolatban egy kérdéskör merült fel, és itt jelenleg elemezzük az elmúlt időszak tapasztalatait: ez pedig a casco szerződéseket terhelő 15 százalékos biztosítási adó, amit a szakma a bevezetéskor is magasnak tartott, ugyanis egyértelműen látszik a piaci számokon és a penetráción (18%), hogy ebben a szegmensben lenne tér a fejlődésére. A penetrációra biztosan pozitív hatást gyakorolna egy alacsonyabb adókulcs. Ez az autósok és a biztosítók mellett az állami bevételek szempontjából is pozitív lehetne, hiszen, ha nő a casco szerződések száma és nő a díjbevétel, az - a biztosítottság növekedésének társadalmi hasznán túl - az adóbevételekre alacsonyabb kulccsal is pozitív hatást gyakorolna. Úgy érezzük, hogy ezt a kérdést érdemes jobban körüljárni.

P.:Ha a bankok elértek csökkentést, miért nem emelik fel a biztosítók is a hangjukat?

P. A.: Kívülről nem látjuk, hogy mi vezetett pontosan a banki terhek csökkentéséhez. Mi továbbra is igyekszünk jó kapcsolatot ápolni a Nemzetgazdasági Minisztériummal, a Magyar Nemzeti Bankkal és mindazokkal, akik szabályozzák a tevékenységünket. Munkájukat korrekt elemzésekkel próbáljuk segíteni. A biztosítási adó hatása a bevezetése óta látszik a nem-életbiztosítási üzletág negatív biztosítástechnikai eredményén. Bizonyos szempontból ez jó hír a kormányzatnak és az ügyfeleknek, mert látszik, hogy a biztosítók lényegében nem hárították át a biztosítási adót (amint azt az előzetesen elemzéseink is mutatták), de ez az adó a nem-élet ágazat 2014-es biztosítástechnikai veszteségében kétségtelenül ismét lényeges szerepet játszott.

P.: Mely tényezők befolyásolják ma leginkább a biztosítási szektor eredményét?

P. A.: A szektor 2014-ben 30,7 milliárdos adózott eredményt realizált, s ez az összesített eredmény ugyan ca. 12%-os javulás a 2013-as évhez képest, de az eredmény még mindig a felét sem éri el a válság előtti szintnek. Eközben - minden terhet összeszámolva - közel évi 100 milliárd adóbevételt generál a biztosítók tevékenysége a költségvetés számára. A szektor jövedelmezőségét több tényező befolyásolja, csak néhányat említenék. Mindenképpen pozitív a gazdasági növekedés és a reáljövedelmek változásának jótékony hatása. A befektetési eredményre ugyanakkor negatív hatással van az alacsonyabb hozamkörnyezet. A nem-élet üzletágra pedig a biztosítási adó mellett az időjárás hathat negatívan. 2014 ebből a szempontból nem volt kiugróan negatív év, a tavalyi évben több mint 30 milliárd Ft kártérítést fizetett ki a szakma csak tűz- és elemi károkra. 2010-ben, amikor az extrém időjárás rengeteg komoly káreseményt okozott, ugyanez az érték 50 milliárd feletti volt.

P.: Az alapkezelőknél elindult egy költségcsökkentés az alacsony hozamkörnyezet hatására. A biztosítók hogy alkalmazkodnak?

P. A.: Ebben a szorításban egyre költségtudatosabbak, költséghatékonyabbak a biztosítók is. A szektor igazgatási költség szintjében 2011 óta szisztematikus, kismértékű csökkenés látszik. Ami még ennél is nagyobb kihívás, az az értékesítési oldal: milyen vonzó termékeket tudunk kínálni az ügyfeleknek, hogy ne a párnacihában tartsák a pénzüket? Most, hogy az infláció is alacsonyabb, egyre inkább az értékesítési érvrendszer részévé válik a reálhozam fogalma és a hosszabb távú elköteleződés jelentősége.

P.: Mekkora technikai kamatot alkalmaznak ma átlagosan a biztosítók a hagyományos életbiztosításoknál?

P. A.: A piacon évek óta egyre alacsonyak a technikai kamatok éppen azért, mert az itt jelen lévő cégek anyavállalatai már régóta alacsony hozamkörnyezetben mozognak. Nincs erre pontos statisztikánk, de valahol 2 és 2,6 között szórhatnak a technikai kamatok. A törvényben maximumként szereplő 2,9%-os technikai kamat csak néhány terméknél létezik. Az alacsony hozamkörnyezet menedzselésére szerencsére vannak olyan nemzetközi példák, amelyekből tanulhatunk. Németországban például ez a kérdéskör már évek óta a biztosítók és a hatóságok figyelmének fókuszában van.

P.: Mennyiben nehezíti meg az alacsony hozamkörnyezet a biztosítók életét?

P. A.: Ha provokatívan szeretném megközelíteni a kérdést, akkor azt kell mondanom, hogy a biztosításoknak általában véve kedvez az alacsony hozamkörnyezet és a válságot követően még jellemzőbb kockázatkerülő és konzervatív kisbefektetői magatartás. A biztosítási termékek átlagos futamideje ugyanis a legmagasabb az alternatív megtakarítási termékekhez képest. Emellett ismét megerősíthetem azt, amit a válság éveiben is többször elmondtunk: a biztosítók a legnehezebb időkben is válságállónak bizonyultak, s a szektor ún. szavatoló tőke-ellátottsága 2014 végén is 210% felett volt. Ez a prudens működés nem kis részben annak köszönhető, hogy egy nagyon jól szabályozott és az MNB által szigorúan ellenőrzött szektorról van szó, amelyben komoly tőkekövetelményeknek kell megfelelni minden egyes szereplőnek. Emellett a biztosítókra vonatkozó befektetési szabályok is nagyon konzervatívak, ebben az intézményi környezetben nincsenek különösen kockázatos vagy nagy tőkeáttételes ügyletek. Az intézményrendszer így fokozottan védi az ügyfelek érdekeit.

P.: Térjünk át a tavalyi év nagy ígéretére, a nyugdíjbiztosításokra. Beváltották a hozzájuk fűzött reményeket?

P. A.: Tavaly ilyenkor azt mondtam, hogy az a változás, amely megszűntette a nyugdíjbiztosítási termékek versenyhátrányát, új lehetőségként dinamikát kölcsönözhet a piacnak, és ennek eredményeképpen megfordulhat a rendszeres díjas piacon évek óta jellemző negatív tendencia. Nem vártam két számjegyű növekedést, az egyszámjegyűvel is elégedett vagyok. Az életági összesen díjbevétel 2014-ben 457,1 Mrd Ft volt, ami már a válság előtti utolsó év adatát kezdi közelíteni (2007-ben 510,9 Mrd Ft díjbevételt realizáltunk). A folyamatos díjas szerződések száma ismét nőni tudott (s ez az előző négy negyedév mindegyikére igaz volt), ami a korábbi 11 évig tartó csökkenés után kiváló eredmény. A folyamatos díjas szerződésszám újra 1,7 millió darab felett van, az összes életbiztosítási ágba tartozó szerződés darabszáma kis mértékben szintén nőtt, meghaladja a 2,5 millió darabot. Ez alapján azt gondolom, hogy piaci szinten a nyugdíjbiztosítás nyújtotta lehetőséggel a biztosítók tudtak élni. Ha viszont a biztosítókat egyedi szinten kérdezzük, nagy részük valószínűleg többet várt saját magától. Azonban fontos azt is megjegyezni, hogy az új nyugdíjbiztosítási szerződések jó minőségű szerződéseknek ígérkeznek: az adókedvezmény utólagos elvesztésének kockázata miatt minden szereplő kiemelt figyelmet fordít az ügyfelek korrekt és teljes körű tájékoztatására, és joggal bízhatunk abban is, hogy az ügyfelek is tudatosabban döntenek a szerződéskötéskor.

P.: Hogy hatott a nyári MNB-ajánlás a nyugdíjbiztosításokra, amely jelentősen korlátozza a megtakarítási célú életbiztosítások költségszintjét (TKM-jét)?

P. A.: Nemcsak prudens és kockázattudatos az értékesítés, de szerencsére az ajánlásnak megfelelően a költségszintek is csökkentek a piacon. Talán a legfontosabb az, hogy eltűntek a kiugró TKM-értékkel bíró termékek a piacról. Ez az MNB részéről határozott és helyes elvárás volt. Én azt gondolom, hogy az ajánlás kiadásával az MNB nem csupán az ügyfelek érdekeit tartotta szem előtt, hanem a biztosítási szakma jövője, reputációja szempontjából is előremutató lépést tett.

P.: Úgy hallani, tovább menne a TKM-szabályozásban az MNB. Mi a csapásirány?

P. A.: Azt, hogy maga a TKM-szabályozás mennyire megelőzte a korát, jól jelzi, hogy az európai szabályozásban is ez a magyar innováció lehet a követendő példa, mert más országokban nincs ilyen kiforrott és gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkező módszertan. Ugyanakkor nem ülhetünk a babérjainkon, folyamatos feladat a továbbfejlesztés. A jelenleg hatályos Teljes Költségmutatók (TKM) a unit-linked termékek költségszintjét ragadják meg. A piacon ugyanakkor ún. hagyományos nyugdíjbiztosítási termékek is megjelentek, s ugyan ebben a termékkörben nem látunk kiugró értékeket, de a Mabisz tervei szerint idén júliustól várhatóan a hagyományos nyugdíjbiztosításokra is bevezethető lesz egy új TKM. Az ezzel kapcsolatos szakmai egyeztetések jelenleg is zajlanak. A számítás módszertana az érintett termékkör sajátosságainak megfelelően el fog térni a unit-linked nyugdíjbiztosítások esetében alkalmazottól, de a mutató ugyanúgy a költségek együttes (közvetlen és közvetett költségeit egyaránt tartalmazó) szintjét tükrözné az ügyfelek számára is érthető módon. Ma teljesen reálisnak látok egy 2015. július 1-jei bevezetést, ami azt eredményezné, hogy minden nyugdíjbiztosítási termék (akár unit-linked, akár hagyományos) költségszintje transzparens lesz az ügyfelek számára.

P.: Január 1-jén életbe lépett a jutalékcsepegtetésről szóló szabályozás is, amelyet piaci pletykák szerint igyekeznek valahogy megkerülni a biztosítók. Lát ilyen problémákat?

P. A.: Nem tudok ilyenről, ha lenne is ilyen jelenség, az csak ideig-óráig folytatható, már középtávon elveszti értelmét. A felügyelet szigorúan ellenőrzi a biztosítók magatartását ebből a szempontból is.

P.: Lehet-e ebben a témában továbbmenni, mint a TKM-témában, vagyis korlátozni, netán transzparenssé tenni az életbiztosítások jutalékszintjét is?

P. A.: A szakmának ebben a kérdésben egyöntetű az álláspontja: a TKM minden költséget (így a jutalékokat is) magában foglalja, s az ügyfelek számára ez a legfontosabb kérdés. A TKM-értékek csökkenése a jutalékokra is pozitív hatást kell, hogy gyakoroljon, hiszen a jutalék egy költségelem, és ha az egész költségszint csökken, akkor annak előbb-utóbb a jutalékokban is meg kell jelennie. A Felügyelet többször jelezte, hogy üdvözölné, ha a költségcsökkentés már most nagyobb arányban jelenne meg az értékesítői jutalékok csökkenésében, de ezt egyelőre még nem látjuk. Mi bízunk abban, hogy az EU-s közösségi szabályozás szintjén is a költségtranszparencia lehet a szabályozó elv, a jutaléktranszparencia helyett.

P.: Ha már az értékesítőknél tartunk, látszik-e valamilyen elmozdulás a közvetítők számában az elmúlt időszakban?

P. A.: Itt szintén pozitív tendenciát látunk a piacon. 2011 óta a biztosítás értékesítéssel foglalkozók száma folyamatosan csökkent, ez a trend fordult meg 2014 végére. A természetes személy biztosításközvetítők létszáma az MNB adatai szerint - több mint két év után először, a múlt hónapban -, újra átlépte a 30.000 fős szintet. Ezen belül nagyságrendileg fele-fele a függő és független közvetítő személyek száma.

P.: 2014 másik nagy reménysége év elején a vezetői felelősségbiztosítás volt, hiszen a márciusban életbe lépett új Ptk. többlet bizonytalanságot hozott a cégvezetők életébe, egyúttal piaci lehetőséget teremtett a biztosítóknak. Mennyire elégedett azóta a piac teljesítményével?

P. A.: Mindenképpen kedvező hatása volt a piacra az új Ptk.-nak, de mivel eleve rendkívül alacsony volt a szerződésszám ezen a piacon, a biztosítók teljesítményéhez való hozzájárulása ennek a szegmensnek továbbra is alacsony. Ugyan jelentős növekedést látunk a számokban, de az egész vezetői felelősség biztosítási piacot 1,5 milliárdos nagyságrendűre becsültük a féléves adatok alapján, így egyértelmű az alulbiztosítottság. Ezért további növekedésre számítok, ami a teljes magyar biztosítási szakmának és a társadalomnak is érdeke. Több szakértő jelezte, hogy az év eleji felfokozott médiaérdeklődés létjogosultságát az fogja eldönteni, hogy milyen lesz a bírói gyakorlat a konkrét ügyekben a vállalatvezetők felelősségével kapcsolatban. Ezt azonban hosszú évek múltán lehet csak megmondani.

P.: Ami az egészségbiztosításokat illeti: a kormány tiszta vizet öntött a pohárba azzal, hogy a magánfinanszírozást a magánkapacitások esetében teszi csak megengedetté, az OEP pedig nem finanszíroz magánellátásokat?

P. A.: A szakmának ebben a kérdésben is van egy konzisztens és viszonylag régen kiforrott álláspontja: a biztosítók mindig is a Társadalombiztosítás szolgáltatásait kiegészítő egészségbiztosításokban képzelték el a szerepvállalást. Ez szintén egy kis piac ma még (közel 10 milliárdos a betegségbiztosítások piaca), és 2011 óta évről évre jelenősen nő. Az ügyféligény tehát valós és létezik, a kereslet megjelenik a piacon. Mi nyitottak vagyunk a párbeszédre, mert azt gondoljuk, hogy hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján van olyan kiegészítő egészségbiztosítási modell, amely minden szereplő számára előnyökkel jár, és az állami, szolidaritásra épülő egészségügyi alapellátással is kompatibilis. Az egészségügy-politikai célok kijelölése a kormányzat hatásköre, a biztosítási szakma csak egy szereplője ennek a komplex rendszernek.

P.: Ami a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításokat illeti, az Uniqa élére állt az alkatrészár-csökkentési "mozgalomnak". Miért nem áll be mögé a MABISZ?

P. A.: A Mabisz egyes, amúgy egymással versengő tagbiztosítók üzleti gyakorlatával kapcsolatban nem illetékes ítélkezni, véleményt mondani. Ez nem lenne helyes. Az Uniqa így nem is kérte a MABISZ támogatását ebben a kérdésben.

P.: Ezen a piacon ma már a díjak is emelkednek. Mi okozta ezt?

P. A.: Az alacsonyabb üzemanyagárak és a válságból való kilábalás természetes következménye, hogy az ügyfelek többet autóznak, ami a kárgyakoriság növekedését eredményezi. Emellett a kárösszegek is nőttek és a biztosítók kgfb-s pénzügyi tartalékainak kimerültek. Hogy a felsoroltak milyen arányban járulnak hozzá ahhoz, hogy a díjak emelkednek, arra csak szakértői becsléseket lehet mondani, de mindegyik hozzájárult, az bizonyos.

P.: Olyan európai szabályok közelegnek, mint a Szolvencia 2, az IMD 2 vagy a PRIIP. Mi most a legnagyobb, körvonalazódó kihívás ezekből a magyar biztosítóknak?

P. A.: A legnagyobb kihívás a Szolvencia 2 átültetése, hiszen 2016. január 1-jétől ez már élesben megy. Az MNB folyamatosan értékeli a próbaszámításokat, amelyek nyomán még számos nyitott módszertani kérdés akad. Egyelőre nehéz megmondani, a szabályozás miként fog megjelenni a gyakorlatban: mit jelent a szavatoló tőkére nézve, lesz-e bármelyik biztosítónak emiatt tőkehiánya, lesz-e bármilyen látványos piaci hatása, adózási vonatkozása. Az értékesítést, biztosításközvetítést érintő IMD2 és PRIIPs témákban kevesebb a konkrétum. A PRIIPs rendeletet már tavaly kihirdették. A rövid ügyféltájékoztató dokumentum (KID), technikai részletei, melynek alkalmazását az európai szabályozás 2016 decemberétől teszi kötelezővé, ugyanakkor még csak most formálódnak az európai felügyeleti bizottságokban. Az IMD2 szabályozás még itt sem tart, jelenleg trialógus szakaszban van, ott akár még nagyobb változások is elképzelhetőek a jelenleg ismert szöveghez képest. Ez az irányelv a várakozások szerint valamikor 2017-2018 táján léphet életbe.

http://www.portfolio.hu/finanszirozas/biztositok_penztarak/biztositok_es...